Eljött a félve várt üzenet a fényezőmtől, kész a homokszórás. Ez nagyjából akkora akkora stresszfaktor volt mint amikor az ember várja, hogy felvették e az egyetemre/munkába stb. Sajnos számítottam rá hogy szar lesz, de titkon reménykedtem, hogy mégse és minden szép fasza jó. Hát kurvára nagyon nem így lett. Olyan szintű gányolásnak lettem szemtanúja, hogy ez azóta is fáj.

Ez a kőkemény lábtartó tartotta a kis 94kilós habtestem, csoda hogy nem szakadt le az egész. Ezt azonnal cserélni kellet, szerencsére egy jó lakatos/hegesztős mester pikk pakk megoldotta, ez jött le, az új meg ment fel, amivel szintúgy nem voltam teljesen megelégedve, de hát ilyenek ezek a kisiparos szrok, arról is dobok képet.(ráadásul ez a drágább verzió volt, de reméljük bírni fogja a strapát) 

Node, a lényeg csak ezután jött, ami a hátsó sárvédőt illeti. 

Ahol csak lehetett, agyon volt hegesztve, belülre két masszív tömör vascső volt pluszba hegesztve, hogy biztos ami biztos legyen. Így ennek mennie kellet sajnos, majd más projekthez jó lesz tuti. Szerencsére hamar találtam egy egész jó állapotú sárvédőt, ami szórás után is teljesen hibátlan, hegesztés mentes volt, szóval minden összeállt ahoz, hogy megkezdődjön a festés...